A spirituális út nehézségében rejlő Önmeghaladás

A spirituális út nehézsége abban rejlik, hogy nem tudod előre, mi fog történni. Nincs egy kész útmutató, ami alapján fel tudnál készülni. Még akkor is, ha Tradicionális háttérrel rendelkező Mesterek annak a tudásnak a birtokában vannak, ahol igenis rendszerszintűen látják az ébredés folyamatát, így el tudnak téged helyezni ebben a rendszerben, és látszik, mi a következő lépés.
Számukra, de nem számodra.

‍

‍

És közben pedig bármikor történhet bármi.

‍

‍

Mivel a fejlődése hajnalán az ember úgy működik, hogy mindent meg akar érteni, mindent tudni akar előre, így egy jó tanító biztosan nem mond többet annál, ami szükséges. Ezt a kóros, szenvedést okozó működést meg kell haladnia a gyakorlónak ahhoz, hogy meghaladja a saját korlátait, a szenvedését és nagyobb fokú biztonságba tudjon megérkezni.

‍

‍

Amíg a gyakorló mindent tudni és érteni szeretne, addig nem képes magasabb szintű tudás befogadására és annak érzékelésére.
De az ember szinte mindig így működik…
Ezért nehéz az Út, mert egy annyira beágyazott, betokosodott, elmés működést kell meghaladnia a lénynek, ami vele van, amióta felnőtt.
‍

‍

Mert igen…a gyerek még nem ilyen volt.
Gyerekként még spontán módon léteztünk.



De ezt a felnövekvés és az ezzel járó hatások kiölik az emberből.
Így a szenvedés meghaladása voltaképpen azt követeli meg, hogy minden ilyen magunkra rakott réteget lefejtsünk.

‍

‍

Ehhez időre van szükség.
Ehhez alázatra van szükség.
Ehhez türelemre van szükség.
Ehhez kitartásra van szükség.
Ehhez tanítóra van szükség,
különben az egó megvezet.

‍

‍
S arra, hogy azt tudjuk mondani:
Eleget szenvedtem már, többet nem akarok…
- Mi az Út? - kérdezi a nyitott ember.
‍

‍

Az érdekesség az, hogy amikor az ember eléggé erősen szenved, kinyílik gyakran.
Mint amikor akkora a nyomás egy dión, hogy megtörik.
Bejut a fény.
S a nyílás új impulzusok, új lehetőségekre nyitja ki a kaput.

‍

‍

‍
Szeretem, amikor valaki nyitott.
Amikor képes feladni önmagát, hogy megismerje önmagát.
Amikor már szeretne túl lépni azokon, amiket olvasott.
Amikor ki meri mondani: Hú, ebben béna vagyok, de szeretnék fejlődni.

‍

‍

‍
Mert ez az állandó védekezés, borzasztó.
Sajnos megöli az embert.
Megöli a társadalmat.
Elzár egymástól.
Elzár önmagunktól.

‍

‍

Elzár a szerelemtől.
Elzár az őszinteségtől.
Elzár a fenomenális szextől.
Elzár a spiritualitás szentségétől.

‍
Elzár a valóságtól,
elzár az élettől.

‍

‍

‍
Ezért úgy szeretem, mikor valaki úgy érkezik hozzám,
hogy kész mindent megtenni a közös sikerért.

‍
Ez egy olyan szép, nyitott, gyermeki állapot.
Ebben igazán jó magokat ültetni.

‍

Áldás…
‍
Szóval....
‍
Ha magadra ismertél…

‍
Engem megtalálsz.

‍

Ölelés,
Sivananda