Miért érzem azt, hogy "értem" a spirituális tanításokat, mégsem változik az életem?

Miért érzem azt, hogy "értem" a spirituális tanításokat, mégsem változik az életem?

Ebben a bejegyzésben abban fogunk elmélyülni, hogy miért érzem azt, hogy értem a spirituális tanításokat, mégsem változik igazán az életem. Fontos leszögezni az elején, hogy nem a kőbe vésett igazságokat fogom itt megosztani, inkább olyan céllal íródnak ezek a sorok, hogy inspiráljanak, gondolatokat ébresszenek benned. Még jobb, ha kérdéseket ébresztenek benned, és afelé támogatnak téged, hogy aktív cselekvővé válj az életednek, és aktívan tegyél azokért a dolgokért, amik számodra fontosak.

‍

Az intellektuális megértés csapdája

Ez a kérdés és ez a problematika szinte minden egyes kereső embert érint: mindenki megtapasztalja ezt valamilyen szinten, valamilyen intenzitással. Amikor valakit tényleg belülről hajt a vágy, hogy megismerje önmagát mély szinteken, és ez a vágy erősebb a félelemnél, akkor elkezd nagyon sokféle könyvet olvasni különböző mesterektől, tanítóktól és filozófiai irányzatokból. Ahogy olvassa ezeket a könyveket, az elméje úgy érzi, hogy egyre jobban és jobban megérti a dolgokat, megérti a létezést. A megértése által kiépülnek a fejében koncepciók, nézőpontok, és ahogy ezek egyre jobban kiépülnek, az illető úgy érzi, hogy ő halad a spirituális úton.

Bizonyos szempontból nézve mondhatjuk azt, hogy halad, de igazából közben nagyon gyakran az van jelen, hogy a pillanatról pillanatra lévő megélése az életnek nem változott. Miért van ez? Azért, mert a változás mindig akkor lesz valódi, amikor holisztikusan történik. Az elmebeli megértés akár segítheti a változást, de akár hátráltathatja is. Ki kell elégíteni az elmét is, mert akkor az elme békén hagyja az embert öt percig, ideig-óráig, és akkor az ember tud gyakorolni végre... Viszont aki csak megérti a dolgokat, ott nem történik holisztikus változás, sőt egyre frusztráltabb leszel, hiszen "érted" – vagyis azt mondod, hogy érted, bár sosem értheted valódi tapasztalás nélkül.

Megérteni valamit és megélni, az két nagyon különböző dolog. Ez olyan, mint amikor megértjük azt, hogy egy profi, Michelin-csillagos séf hogyan dolgozik, mit csinál, a laikus ember elolvassa a receptkönyvben, de igazából a séf tudja, hogy milyen az valójában, meg mi tudjuk meg akkor, amikor mi magunk is Michelin-csillagos séffé válunk. Amikor az ember csak intellektuális szinten szeretne előrejutni a spirituális úton azáltal, hogy információt fogyaszt, akkor egyszerűen beleütközik ebbe a problémába.

‍

Ingyenes Napindító Reggeli Meditáció!

‍

Mit jelent a valódi változás?

A valódi változáshoz holisztikus szinten kell változni. Ez azt jelenti, hogy:

• Testileg: Benne van a sejtszintű változás, az idegrendszeri változás; a testünkben rengeteg lenyomat van, aminek át kell íródnia.

• Lelkileg: Az érzelmi működéseink meghaladása, ami nem kettő pillanat, hanem egy komoly időt vesz igénybe.

• Mentálisan: Milyen gondolati sémáink vannak, hogyan gondolkozunk.

• Energetikailag: Csakrák, Nádik és energiamezők változása, tisztulása és ébredése.

‍

Amikor azt látod az emberen, hogy igazából ugyanolyan, mint korábban, csak most más, magasztosabb gondolatokat oszt meg a világról vagy önmagáról, de nem érzel rajta nagyobb változást, akkor érezhetjük azt, hogy ez inkább a intellektuális koncepcióbeleragadás.

‍

A nehéz helyzetek próbája

Amikor az ember nehéz helyzetekbe kerül, ott – ahogy szokták mondani – megmutatkozik a foga fehérje. Amikor minden jó, amikor az ember biztonságban és komfortosan érzi magát, akkor nem a valódi arcát látjuk. Sokszor akkor jön ki a valódi arca az embereknek, amikor nehéz helyzetben van, amikor az egója úgy igazán be van nyomódva, amikor kihívás és próba elé van állítva.

Az igazi mérőfoka annak, hogy hol tartasz az úton, az nem az, hogy hogyan gondolkodsz a világról, hanem az, hogy amikor kihívás jön, akkor hogyan reagálsz. Mennyire tud megmaradni a lélekjelenléted, mennyire tudsz a szeretetben maradni, vagy mennyire süppedsz vissza a régi mintázataidba? Mennyire veszíted el a hitedet vagy a bizalmadat, vagy éppen süllyedsz önsajnálatba, válsz iriggyé vagy bántasz másokat? Ezek azok a helyzetek, ahol megmutatkozik az, hogy az ember hol tart.

‍

‍

A tettek mezejére lépni

Mit tudsz csinálni azért, hogy ne érezd azt, hogy rengeteg mindent értesz, de még mindig ugyanott vagy? Muszáj a gyakorlásnak a mezejére lépned. Hiába olvassuk el a könyvet, hogy a szobrászkodást hogyan kell csinálni, önmagunkat az olvasás révén nem fogjuk tudni "megszobrászkodni." Vésőt, kalapácsot – ki milyen eszközt talál – kézbe kell fogni, és érdemes elkezdeni dolgozni önmagunkon.

Merre menjen az ember? Arra, ami a leginkább hívja. Ha valami nagyon hív vagy valami nagyon taszít téged, ott mindenképpen van valami dolgod, ott te valamit tudsz tanulni. Érdemes legalább egy évet adni egy útnak, hogy meg tudd nézni, hogy hogyan rezonálsz azzal a tanítóval, mesterrel és azzal a módszertannal. Minél komolyabb az út, minél nagyobbak az elvárások, minél nagyobb elköteleződést igényel, annál inkább tudod magadból magadat kidolgozni.

‍

‍

Az elköteleződés fontossága

Sokszor a spirituális emberek nem szeretnének elköteleződni, az elvárásoktól a hajuk is az égnek áll, mert a gyerekkori traumák bekapcsolják bennük a rossz érzéseket a kötelezettségekkel kapcsolatban. De az igazság az, hogy én nem láttam még olyat, hogy valaki egy nagyon komoly utat járt az életben bárhol, és ne kellett volna nagyon komolyan elköteleződnie. Nézd meg egy Forma-1-es pilótát, az egész életét erre rakja rá; vagy az orvosokat, mennyit tanul egy orvos, milyen komoly elvárások vannak. Hamilton akkor lesz valamiből valakiből, amikor a Forma-1-nek szenteli az életét.

Önmagad megismerése, eljutni a felébredésig, a megvilágosodásig, az a legkomolyabb dolog, ami csak létezhet a létezésben. Azt elvárni, hogy mindezt egy rózsaszín ködös úton, boldogan ugrálva fogja az ember mindig végigcsinálni, az az útnak a nem ismerése és inkább naivitásból fakad. Egyszerűen nem lehet önmagad mélyére igazán lejutni úgy, hogy nem vagy hajlandó sok mindent feláldozni érte.

Ha te tényleg változni szeretnél, tényleg mélyében akarsz haladni, nem csak a felszínen, akkor fontos tudatosítani: ahhoz, hogy egy útból ki tudj venni azt, amit neked tud adni, ahhoz neked először bele kell magad rakni. Érdemes elengedni azt a gondolatiságot, hogy:  "majd ha az út nekem megadja a nagy kincseket, majd akkor elköteleződök." És inkább lásd úgy, mint egy párkapcsolatban: az ember akkor tudja igazán kivenni a kincseit az adott dolognak, ha először elköteleződik és belerakja magát.

‍

‍

Konklúzió

Arra invitállak téged, keress egy olyan tanítót, egy olyan módszertant, amivel te tudsz rezonálni, tedd bele magad legalább egy fél évig, de inkább egy évig.

Tudatosítsd magadban,
hogy ha úgy érzed, nem haladsz,
az azért van, mert hiányzik még a konzisztens gyakorlás.
Amint ezt tudod és ezt magadban el tudod fogadni,
be tudod ismerni, akkor onnantól kezdve máris közelebb vagy ahhoz,
hogy megtaláld a saját utadat,
és a gyakorlás révén pedig transzformálni tudd az egész életedet...

Kísérje az Áldás az Utadat...
‍
‍
Namaste,
Sivananda

‍

Ui.: Ha szeretnél egy ingyenes reggeli-napindító meditációt tőlem, akkor kattints ide!